Elképzeltem: ülni ezen a teraszon a puha székeken, hull a hó és egy bögre forró forralt bor vagy krampampuli van a kezemben. Ehhez lenne most kedvem.

Ti tudjátok, mi az a krampampuli? Egy ismerősöm azt mondta, h az az ital, amitől kétszer rúgsz be :)

Országszerte fogyasztják a 19. század első fele óta. A selmeci hagyománykör elengedhetetlen itala. Az ital német közvetítéssel kerülhetett Magyarországra [1], de lehetséges eredete Észak-Olaszország is, Biorgo Valsugana, ahol parampampoli, vagy carampampoli néven ismernek hasonló módon készített hagyományos italt. [2] A szó eredete feltehetően a crampus (ördög) szóból származtatható, és jelzi az ital pokoli mivoltát.

Az elkészítés módja

Tálaláskor öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s a vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszaltszilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele.

A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot.

A cukrot megöntözzük fél liter cukornádrummal.

Fidibusszal meggyújtjuk, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg.

Mikor ez e processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg) fehér bort, 1 liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét.

Pár percig álltatjuk, jól megkeverjük, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt.

(Az ínyesmester szakácskönyve, 1932)

Forrás

Osszad bátran!

Meg szóljál hozzá...

Szerintem ezeket is látnod kell!

Email küldése
X