Magyar égre magyar csillagot, magyaroknak magyar játékot!
Elárasztotta a világot a legújabb őrület, a Pokemon Go. De miért is használnánk a külföldi burzsoázia által kreált játékot, mikor van nekünk is saját – és tegyük hozzá sokkal jobb – akcióhős csapatunk: a Macskafogó szereplői.
Kalandra fel!
Járd a várost, és gyűjtsd össze a Macskafogó híres szereplőit, majd vegyél részt a végső csatában, ahol eldől: a macskák vagy az egerek fogják irányítani a világot!
A 4 gengszter:
Lusta Dick:
Safranek:
A főgonosz, Mr. Teufel:
Hősünk, Grabowski:
Megjegyzés: sajnos a játék csak a mi fejünkben létezik, nincs mögötte alkalmazás (de ha valaki lefejleszti, akkor copirájt :D), szóval ha szeretnél szórakozni, akkor menj ki a zöldbe, szólj a haveroknak, süssetek szalonnát, igyatok pár sört és beszélgessetek, ne pedig lehajtott fejjel bóklásszatok a városban Pokémon izék után kutatva ;)
Vicces, ironikus, néha bántó de igaz tények arról, hogy milyen magyarnak lenni. Rád mennyi igaz belőle?
Külön Istened van: a magyarok Istene
Úgy tudsz káromkodni tíz percig, egy levegővel, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer, sőt, még rokon értelmű szavakat se
Büszke vagy rá, hogy a magyar lányok a legszebbek, dacára annak, hogy még soha egyetlen Miss World-öt se nyertek
Már minden, a környéken őshonos gyümölcsből és zöldségből főztél pálinkát
Naponta hálát adsz a teremtőnek, hogy a magyar lóra termett, és nem termetre ló
A mindennapi életben is alkalmazod a régi bölcs népi megfigyeléseket, például, ha Medárd napján esik az euró árfolyama, akkor nem veszel, mert utána negyven napig esik
Szex végén nem jössz, mint az angol vagy a német, hanem elmész
Csodálkozol, ha kisgyermeked frusztrált/szadista, amikor kizárólag olyan mesékkel traktálod esténként, amelyekben a kislányt megeszik, a farkast leforrázzák vagy felkoncolják, a malackákat megzabálják, az albínó csajt megmérgezik satöbbi, továbbá olyan dalocskákkal, melyekben a csigának lángol a háza, a bocit valaki durván megcsonkította, a gólyának véres a futóműve, a varjúcskának kivájták a szemecskéjét, és fagyhalál végez a bárányokkal a kertek alatt
Magyarul válaszolsz az angolul útbaigazítást kérő külföldinek, de lassabban és hangosabban beszélsz, hogy értse
Amikor anyád felhív, az első kérdése, hogy „ettél?”
Nem tudsy írni angol billentzűyeten, mert fel van rajta cserélve ay z és a y
Soha nem kapkodsz el semmit; letojod, hogy Kossuth Lajos azt üzente: elfogyott a regimentje! Majd, ha még egyszer üzeni, akkor esetleg méltóztatsz lépni valamit
Olyasmiket tudsz, amiket más nemzetek fiai nem, például, hogy mindenki másképp csinálja, nehéz a boldogságtól búcsút venni, mindenkinek van egy álma, citromízű banán nincs a banánfán, és sajtból van a hold. Valamint azt is, hogy milyen színű a kislány a zongoránál
Úton-útfélen hangoztatod, hogy a magyar a leggyönyörűbb nyelv a világon, bazmeg!
Augusztus tizedike után már nem eszel dinnyét, mert Lőrinc belepisilt
Vacsoravendégeidet addig tömöd, amíg már mozdulni se bírnak
Nagyanyád azzal ijesztgetett, hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz, és a szüleid az orrod puhaságából állapították meg, hogy igazat mondtál-e
Sírva vigadsz és gyalázva tisztelsz
Két hét amerikai tartózkodás után három hónapig akcentussal beszéled az anyanyelvedet
Nemzettársaid évszázadok óta orális szexuális kapcsolatban állnak a Történelemmel, bár a dolog élvezeti értékéből kicsit levon, hogy sose a hímvessző megfelelő végén tartózkodnak
Kiskorodban beadták neked, hogy a sok muroktól jobban tudsz majd fütyülni
Ha valaki nem tud téged az asztal alá inni, az nem is ember
Vasárnap nem veszel be gyógyszert, mert úgyse hat
A vegetarianizmust betegségnek tartod, és teát csak olyankor iszol, amikor beteg vagy
Nem érdekel különösebben, ha lisztérzékeny vagy, mert még mindig hallgathatsz Bartókot vagy Kodályt
Nem három, hanem négy nagy ünneped van: karácsony, húsvét, pünkösd, disznóölés
A világon bárkinél jobban tudsz mindent
Neked nem csak főbűnből, szűk esztendőből és törpéből jutott hét, hanem vezérből is
A húslevest kenyérrel eszed, a pizzát tejföllel, a töltött káposztát pedig előételnek
Tisztában vagy vele, hogy félig berúgni kidobott pénz, és nem étterembe jársz vacsorázni, mint a hülye franciák, hanem a konyhába
Már az elemiben beléd verik, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot… Épp csak azt felejtik el közölni, hogy hol, mikor és mivel
Számodra a piálás nem alkoholizálás, hanem életstílus
Kacagva viszel be a szervezetedbe annyi koleszterint, például disznóvágás alkalmával, amennyinek a tíz százalékától egy távol-keleti vagy nyugat-európai nyámnyila rögvest infarktust kapna
A jelenre tudsz koncentrálni, mivel megbünhődted már a múltat s jövendőt egyaránt
És végül: meggyőződésed, hogy minden feltaláló, Nobel-díjas tudós és hollywoodi sztár vagy magyar származású, vagy csak szimplán magyar!
A BoredPanda weboldalán jelenleg több, mint
2 és fél millió lájknál
járnak ezek a csoda sütik, amiket ha hiszitek, ha nem, egy magyar chef készít! Mindjárt mutatunk még képeket és videót is, hogyan készül, de előtte pár szó erről a csodáról.
Ha valami igazán különleges édes élményre vágysz, akkor irány a
Mézesmanna
, ami egy sütik dekorálásával foglalkozó üzlet. Olyan sütiket gyártanak, amiktől megőrülsz! Egyetlen baj van vele: nem fogod tudni megenni, inkább kirakod a falra, mert mind-mind egy művészeti alkotás. Neked lenne szíved megenni?? Na ugye!
Czinkné Poór Judit cukrász és művész, aki a sütik világának a Leonardo Da Vincije. Jegyezd meg ezt a nevet, mert hozzá fűződik az új magyar világsiker, a különlegesen díszített sütik világa. Üzletük, a
Mézesmanna
Ajkán található, és úgy tűnik, nincs határ: bármit elkészítenek sütiből. Judit porcelánfestőként kezdte, és mostanra a bonyolult népi mintáktól kezdve a különböző műalkotásokig szinte bármit elkészít nekünk sütiből.
Akár hiszed, akár nem, még “csak” 2014. óta foglalkozik süti dekorációval. Akkor mi lehet a titka? Ahogy ő mondta: “gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni”.
Csillagok háborúja Magyar Népmesék sztájlban!
A kép
Marton Ádám Marton
munkája, a mesét pedig a
Filmtekercs
szolgáltatja! Egyszerűen fantasztikus!!!!!
Réges-régen, egy messzi-messzi birodalomban volt egyszer egy árva parasztlegény. Égbenjárónak hívták már az apját is, ő mégis a száraz földet túrta naphosszat és csak sóhajtozott keservében.
– Ne sóhajtozz – vigasztalta ángya és bácsikája –, egyszer elmehetsz majd apád nyomán, s bejárhatod a levegőeget. Hanem a föld szegény volt, és Lukács – mert így hívták a legényt – el nem szabadulhatott, csak dolgozott nap nap után.
Lakott a közeli hegyekben egy vén bűbájos apó, olyan vénséges, hogy az orra a térdét verte. Történt egyszer, hogy izenetet kapott messzi földről, fekete országból: a Setét Nagyúr foglyul ejtette a világszép Lilla hercegnőt. Hogyan is szabadíthanám ki, tanakodott magában: vén is vagyok, meg messze is vagyok, nem jutok oda egymagam.
De mit ád a szerencse: éppen arra vadászott Lukács, s meglátta a vén bűbájost. Köszönt is neki illendően: Adjon Isten jó estét, öregapám!
Fogadja a vénség:
– Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, mondok ezért neked valamit. Hallod-e, te legény, van-e kedved világot látni, messzi földre szállni, világszép királylányt magad megmenteni?
– Más se jár a fejemben, öregapám. De szegény a föld, nem hagyhatom ott.
– Arra gondod ne legyen – így a bűbájos. – Látod-e: míg te vadászni voltál, a házadat feldúlta a Setét Nagyúr serege, a családoddal csúnyán bántak, vissza már nem térhetsz. De ha velem jössz, még megbánhatja a Nagyúr: mert éppen ő az, aki Lilla hercegnőt fogságban tartja.
Megmérgelődött Lukács erősen.
– Ne várjunk hát, öregapám, ha messze is van a fekete ország, a világ végiről is megfordulok, csak oda elérjek.
– Nem addig a’ – így a bűbájos –, talán bizony a két kezeddel akarsz megverekedni a Nagyúrral? Ehol egy kard: lásd, fénylik, mint a csillag.
Így előkészülve nekiindultak a határnak. Élt a szomszéd városban egy híres betyár: Magányos Jánosnak hívták, és csakugyan nem volt a világon egyebe, mint egy Csabika nevű vukikutyája s egy ezer éves sólyma. De a kutya erős volt és hűséges, a sólyom gyorsabb, mint a szálló gondolat, a betyár pedig sosem talált még olyan ellenségre, hogy az elébb lőtt volna rája. Hozzá tért be a két vándor.
– Ide figyelj, te betyár – mondta neki az öreg. – Nekünk el kell jutnunk fekete országba, gyorsabban, mint a szálló gondolat: ha elviszel a sólymod hátán, meg is jutalmazunk, és jót is teszel vele.
– Elviszlek – felelte a betyár –, de nem a jóért: erősen kell az arany, de még erősebben kívánom a fekete seregek vesztét, mert sehogy sem hagynak békét a szegény betyárnak.
Föl se szállhattak még a sólyom hátára, hát csakugyan nyomukban termett a fekete sereg. Egyet lőtt a betyár, s hárman dőltek el tőle; egyet ugrott a vukikutya, s heten dőltek el tőle. Felkaptak mind a sólyomra és szálltak fel a levegőégbe.
– No most, madaram, mint a szél vagy a gondolat, csak bennünk hiba ne essék – kiáltotta János betyár, s a sólyom hasítani kezdte az eget, hogy a csillagokat is csíknak látták. Nem is ért utánuk a sereg, pedig törte magát kegyetlenül.
Hét nap s hét éjjel meg sem állottak, Lukács, a vén bűbájos, János betyár, a vukikutya meg a sebes sólyom. A hetedik éjszakán megláttak egy fekete követ az égben.
– A hold ez talán? – kérdezte Lukács –, elsötétült vajon ebben a fekete országban?
– Nem hold ez – így a bűbájos –, hanem a Nagyúr palotája.
Addig nézték-nézték a fekete palotát, míg az megbabonázta őket, s csak repültek be egyenest a széles kapuján. Alig hogy felocsúdhattak s elbújhattak, máris ellepte az udvart a palota őrsége. No, most mitévők legyünk? – tanakodtak magukban.
– Én megkeresem a hercegnőt, ha addig élek is! – mondta Lukács. – János betyár és a vukikutya pedig velem jönnek.
– Nono – felelte rá az öreg –, ha ti mentek, én meg próbát teszek a Nagyúrral. És mert talán nem is látjuk egymást többet ebben a világban: ihol egy hajszálam, ha valaha segítségedre lehetek, csak dörzsöld meg és ott termek.
Úgy is lett: elkaptak hamar két katonát, beöltöztek a gúnyájukba, aztán Lukács és János betyár nekieredtek a palota folyosóinak. A tömlöc előtt az őrök az útjukat állták.
– Mi járatban erre? – kérdezték, keresztbe téve alabárdjukat.
– Ezt a kutyát hoztuk, la! – mutatta János betyár.
Elámultak az őrök, mert vukikutyát sose láttak még életükben. Megvakarták a fejüket, szétválasztották az alabárdokat, Lukács és János betyár pedig hamarost megtalálták a királylányt a legmélyebb cellában.
– Kedves szabadítóim, míg élek, ezt meghálálom – köszönte az nekik szépen. – Elviszlek titeket a királyságomba.De elébb ki kell osonnunk, hát kövessetek!
Kacskaringós folyosókon, rejtekutakon vezette őket a királylány, míg el nem értek a sólyommadárhoz: egymagában várta őket, mert a vénember nem bírt el a Nagyúrral. Felkaptak rá ismét, s repültek, sebesebben, mint a szálló gondolat, hogy csak bámulhatták őket a palota őrei. El is értek a királylány országába, az pedig otthonába fogadta őket kegyes szóval:
– Látom, hogy Lukács vitéz legény, János pedig bátor betyár, hát itt lakhattok egész életetekben, békességben, boldogságban, csak egy kérésem teljesítsétek még: rontsátok le a fekete palotát, hogy a Nagyúr más országokat fel ne dúlhasson. Mellétek adom az én katonáimat.
– De hogyan ronthatnánk le az erős falakat, hogyan győzhetnénk le a fekete sereget? – kérdezte Lukács.
– Egyet se féljetek. Nálam a palota rajza: s ehol egy hasadék, amit ha megtaláltok, összedől tőle a fal, por se marad utána.
– Én a szolgálatot elvégeztem, a jutalmat is megkaptam: menjen csatába, akinek hét anyja van – mondta Magányos János, és sólymostul-kutyástul faképnél hagyta őket. Égbenjáró Lukács pedig élére állt a seregnek és megindult a fekete palota felé.
Szörnyű nagy kedvvel várta őket a Setét Nagyúr és annak minden hada. Hiába viaskodtak egész nap, feljött már a vacsoracsillag is, egyik sem tudta legyőzni a másikat, sem a hasadékot meg nem bírták lelni. Akkor Lukácsnak eszébe jutott a mágus: megdörzsölte a hajszálat, s máris hallotta az öregember hangját! El is igazította az, csakhogy a hasadéknál útját állta, bizony, igazat mondok nektek: nem más, mint a Nagyúr.
Dörgött és villámlott a Setét Nagyúr, kergette Lukácsot erősen, ám csak megjelent fölötte a sólyom és rajta Magányos János (mert nem bírta elhagyni a világszép lányt mégsem): egyet lőtt csak a betyár, s a Nagyúr zuhant már a messzeségbe, színét se látták többet! Lukács pedig lerontotta a palota falát, majd a palotát magát: csakugyan por sem maradt utána.
Nagy ünnepséggel várta őket a királylány és egész országa. Volt dínomdánom, muzsikaszó, még Csabika is díszes gúnyában mulatott! A legények pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak: végezetül az is kiderült, hogy Égbenjáró Lukács a királylány édes bátyja, aminek, ki is gondolhatta volna, Magányos János örvendett a legjobban.
Így volt, s jó volt: aki nem hiszi, a messzi országban járjon csak utána.
Tegnap a magyar válogatott történelmi sikert ért el: 44 év után újra szerepelhetünk az Európai Bajnokságon! Hajrá magyarok!
Nem mindenki boldog viszont annyira. Például kimondottan szomorúak a norvég reklámtárgy gyártók, közülük is főleg azok, akik Norvégia 2016-os EB szereplésére már megcsináltatták a támogatói sálakat :D
Colm Fitzgerald többször járt Magyarországon, hiszen felesége magyar. Nemrégiben ideköltözött családjával Kaliforniából. Most a
matadornetwork.com
oldalon összeállított egy lista, melyben sorra veszi, hogy mennyi mindenben más ez a világ, mint ahol felnőtt.
1. Túlélte az első disznóvágást
Komoly trauma lehetett Fitzgeraldnak az első családi disznóvágás. Napkeltétől napnyugtáig tartott a munka, melyben az egész família kivette a részét a disznó levágásától a feldolgozásig. Szegény rosszul is érezte magát a vér látványától. Az ő dolga a belső szervek összekavarása volt egy tálban. A feladatát végül sikeresen teljesítette, majd megállapította, hogy a hús végül is így kerülhet a tányérjára.
2. Úgy tűnik, itt mindenki dohányzik
Bár a cikk írója azt hallotta, hogy nálunk a lakosság 30 százaléka dohányos, a saját tapasztalatai egészen mást mutatnak. Néhány példát is felsorolt. Egyszer a feleségére várt az autóban ülve, és azt látta, hogy mindenki cigivel a kezében sétált, vagy ha éppen nem fújta a füstöt, akkor hamarosan rágyújtott. De a fogorvosnál is látott rossz példát. Miközben egy tömésre várt, a doktornő mobilja megszólalt, és az orvos fel is vette azt, sőt amíg beszélt, az ablakban állva elszívott egy cigit is. Pozitív élmény volt, hogy csak 20 dollárba került a beavatkozás.
3. Az étel uralkodik mindenek fölött
Az evés minálunk igazi szentség, a magyarok komolyan veszik az ételt. A szerző máshoz volt szokva, hiszen elsősorban Taco Bellen és mikróban készült burritón nevelkedett. Nálunk viszont húsleves, pörkölt, nokedli, savanyúság és desszert a szokásos menü.
4. Nem minden WC egyforma
Az amerikai igencsak csodálkozott a nálunk használatos WC-ken is, hiszen akad olyan vécékagyló, amelyben nem a “süllyesztőbe” kerül a “termék”, hanem egy “tálcára”. Az okokat kutatva arra jutott, hogy vagy a visszafröccsenés ellen, vagy a végtermék vizsgálata céljából alakították ki így a vécéket.
(megjegyzés: ha ott marad a kaki, az tényleg hasznos tud lenni, például gyerkőcöknél sokszor ebből lehet egy-egy betegségre felfigyelni, meg azért az ember is büszke néha arra, amit összehozott na :D – Nyúltamék)
5. A magyar nyelv tanulása térdre kényszerít
Hiába jár tíz éve Magyarországra a szerző, hiába igyekszik megtanulni a magyar nyelvet, tudása még csak alapszintűnek tekinthető. Számára bonyolult a toldalék, vagy a magánhangzók használata. Szerinte az angolnak több köze lehet az oroszhoz, vagy a Srí Lanka-i szingalézhez, mint a magyar nyelvhez.
6. Itt hozzá kell szokni a pesszimizmushoz, az egyenességhez, a magyar indulathoz
Az itteniekkel nem bánt kegyesen a történelem, állapítja meg a szerző. Talán a megszállások idején váltak a magyarok gyanakvókká, óvatosakká, kritikusakká. Tény az is, hogy a “Hogy vagy?” kérdésre a világ más pontján csak egy sablonos válasz érkezik, itt bizony egy panaszáradat indul el. Ha pedig valakinek akár csak apró problémája is adódik másokkal, azonnal kimondják a véleményüket. Emiatt akár udvariatlannak is tűnhetnek, de ezt nem kell személyes sértésnek venni – ajánlja a szerző.
7. A gyalogosok nem rendelkeznek jogokkal
Amerikával ellentétben itt a gyalogosnak kell résen lennie, és vigyáznia saját magára. Erre saját kárán jött rá Fitzgerald, miután többször majdnem elgázolták. Meg is állapította, hogy az itteni vezetők nem segítőkészek a gyalogosokkal szemben, sőt gyakran gyorsan és agresszíven vezetnek.
8. A pálinka rád talál és megpróbál megölni
Pálinka nélkül nincs buli Magyarországon. Az első kínálást szinte sértés visszautasítani. Ugyanakkor ez a szeszes ital igazi gyógyszer is, mert még mindig használják fájdalmak, fejfájás csillapítására, de akár idegesség oldására is.
9. A filmeket szinkronizálják
Meglepődve tapasztalta, hogy bár itt is foghatók a nemzetközi csatornák, ahol jó a kínálat külföldi filmekből, mégsem lehet eredeti nyelven megnézni azokat. A magyar nyelv sajátossága teszi, hogy sok a magyarul beszélő film, és tán ebből adódik, hogy a szinkronszínészek valóságos sztárok errefelé. A magyar szinkronizálás egyik legismertebb darabja a Flinstone család, melyhez Romhányi József írt szellemes, vicces szöveget.
A szöveget azt kölcsönvettük
innen
, a képekkel pedig mi egészítettük ki nektek :)
Lehet, hogy már régi mind, de most összeszedtük őket: itt vannak a legbetyárabb magyarosított mémek! Én egy órája röhögök rajtuk :D Tessék, tessék, vigyétek őket :D
