Bemutatjuk nektek Claire-t, a három éves bullterriert, aki nem kutyaként tekint magára, nem kutyaként viselkedik, hanem teljesen emberi szokásai vannak. Ő és a gazdája,
Alice van Kempen
több, mint 2 éve barangolnak be elhagyatott épületeket. Voltak már elhagyatott börtönben, laktanyában, szénbányában, vonaton, repülőn és magánházakban is. Együtt számos európai országba utaztak el, hogy minél több elhagyatott helyszínt felfedezhessenek.
A fotózásról Alice azt mesélte, hogy csendben lopóznak az épületekbe, megkeresik azt a helyszínt, ahol a kép készülni fog. A kutya ugathatna, zajonghatna, de tudja, hogy nem szabad. Csendben várja, hogy elérkezzen a pillanat, emberi pózba vágja magát és induljon a fotózás.
Csodálatos és egyben szürreális fotók következnek:
Csillagok háborúja Magyar Népmesék sztájlban!
A kép
Marton Ádám Marton
munkája, a mesét pedig a
Filmtekercs
szolgáltatja! Egyszerűen fantasztikus!!!!!
Réges-régen, egy messzi-messzi birodalomban volt egyszer egy árva parasztlegény. Égbenjárónak hívták már az apját is, ő mégis a száraz földet túrta naphosszat és csak sóhajtozott keservében.
– Ne sóhajtozz – vigasztalta ángya és bácsikája –, egyszer elmehetsz majd apád nyomán, s bejárhatod a levegőeget. Hanem a föld szegény volt, és Lukács – mert így hívták a legényt – el nem szabadulhatott, csak dolgozott nap nap után.
Lakott a közeli hegyekben egy vén bűbájos apó, olyan vénséges, hogy az orra a térdét verte. Történt egyszer, hogy izenetet kapott messzi földről, fekete országból: a Setét Nagyúr foglyul ejtette a világszép Lilla hercegnőt. Hogyan is szabadíthanám ki, tanakodott magában: vén is vagyok, meg messze is vagyok, nem jutok oda egymagam.
De mit ád a szerencse: éppen arra vadászott Lukács, s meglátta a vén bűbájost. Köszönt is neki illendően: Adjon Isten jó estét, öregapám!
Fogadja a vénség:
– Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, mondok ezért neked valamit. Hallod-e, te legény, van-e kedved világot látni, messzi földre szállni, világszép királylányt magad megmenteni?
– Más se jár a fejemben, öregapám. De szegény a föld, nem hagyhatom ott.
– Arra gondod ne legyen – így a bűbájos. – Látod-e: míg te vadászni voltál, a házadat feldúlta a Setét Nagyúr serege, a családoddal csúnyán bántak, vissza már nem térhetsz. De ha velem jössz, még megbánhatja a Nagyúr: mert éppen ő az, aki Lilla hercegnőt fogságban tartja.
Megmérgelődött Lukács erősen.
– Ne várjunk hát, öregapám, ha messze is van a fekete ország, a világ végiről is megfordulok, csak oda elérjek.
– Nem addig a’ – így a bűbájos –, talán bizony a két kezeddel akarsz megverekedni a Nagyúrral? Ehol egy kard: lásd, fénylik, mint a csillag.
Így előkészülve nekiindultak a határnak. Élt a szomszéd városban egy híres betyár: Magányos Jánosnak hívták, és csakugyan nem volt a világon egyebe, mint egy Csabika nevű vukikutyája s egy ezer éves sólyma. De a kutya erős volt és hűséges, a sólyom gyorsabb, mint a szálló gondolat, a betyár pedig sosem talált még olyan ellenségre, hogy az elébb lőtt volna rája. Hozzá tért be a két vándor.
– Ide figyelj, te betyár – mondta neki az öreg. – Nekünk el kell jutnunk fekete országba, gyorsabban, mint a szálló gondolat: ha elviszel a sólymod hátán, meg is jutalmazunk, és jót is teszel vele.
– Elviszlek – felelte a betyár –, de nem a jóért: erősen kell az arany, de még erősebben kívánom a fekete seregek vesztét, mert sehogy sem hagynak békét a szegény betyárnak.
Föl se szállhattak még a sólyom hátára, hát csakugyan nyomukban termett a fekete sereg. Egyet lőtt a betyár, s hárman dőltek el tőle; egyet ugrott a vukikutya, s heten dőltek el tőle. Felkaptak mind a sólyomra és szálltak fel a levegőégbe.
– No most, madaram, mint a szél vagy a gondolat, csak bennünk hiba ne essék – kiáltotta János betyár, s a sólyom hasítani kezdte az eget, hogy a csillagokat is csíknak látták. Nem is ért utánuk a sereg, pedig törte magát kegyetlenül.
Hét nap s hét éjjel meg sem állottak, Lukács, a vén bűbájos, János betyár, a vukikutya meg a sebes sólyom. A hetedik éjszakán megláttak egy fekete követ az égben.
– A hold ez talán? – kérdezte Lukács –, elsötétült vajon ebben a fekete országban?
– Nem hold ez – így a bűbájos –, hanem a Nagyúr palotája.
Addig nézték-nézték a fekete palotát, míg az megbabonázta őket, s csak repültek be egyenest a széles kapuján. Alig hogy felocsúdhattak s elbújhattak, máris ellepte az udvart a palota őrsége. No, most mitévők legyünk? – tanakodtak magukban.
– Én megkeresem a hercegnőt, ha addig élek is! – mondta Lukács. – János betyár és a vukikutya pedig velem jönnek.
– Nono – felelte rá az öreg –, ha ti mentek, én meg próbát teszek a Nagyúrral. És mert talán nem is látjuk egymást többet ebben a világban: ihol egy hajszálam, ha valaha segítségedre lehetek, csak dörzsöld meg és ott termek.
Úgy is lett: elkaptak hamar két katonát, beöltöztek a gúnyájukba, aztán Lukács és János betyár nekieredtek a palota folyosóinak. A tömlöc előtt az őrök az útjukat állták.
– Mi járatban erre? – kérdezték, keresztbe téve alabárdjukat.
– Ezt a kutyát hoztuk, la! – mutatta János betyár.
Elámultak az őrök, mert vukikutyát sose láttak még életükben. Megvakarták a fejüket, szétválasztották az alabárdokat, Lukács és János betyár pedig hamarost megtalálták a királylányt a legmélyebb cellában.
– Kedves szabadítóim, míg élek, ezt meghálálom – köszönte az nekik szépen. – Elviszlek titeket a királyságomba.De elébb ki kell osonnunk, hát kövessetek!
Kacskaringós folyosókon, rejtekutakon vezette őket a királylány, míg el nem értek a sólyommadárhoz: egymagában várta őket, mert a vénember nem bírt el a Nagyúrral. Felkaptak rá ismét, s repültek, sebesebben, mint a szálló gondolat, hogy csak bámulhatták őket a palota őrei. El is értek a királylány országába, az pedig otthonába fogadta őket kegyes szóval:
– Látom, hogy Lukács vitéz legény, János pedig bátor betyár, hát itt lakhattok egész életetekben, békességben, boldogságban, csak egy kérésem teljesítsétek még: rontsátok le a fekete palotát, hogy a Nagyúr más országokat fel ne dúlhasson. Mellétek adom az én katonáimat.
– De hogyan ronthatnánk le az erős falakat, hogyan győzhetnénk le a fekete sereget? – kérdezte Lukács.
– Egyet se féljetek. Nálam a palota rajza: s ehol egy hasadék, amit ha megtaláltok, összedől tőle a fal, por se marad utána.
– Én a szolgálatot elvégeztem, a jutalmat is megkaptam: menjen csatába, akinek hét anyja van – mondta Magányos János, és sólymostul-kutyástul faképnél hagyta őket. Égbenjáró Lukács pedig élére állt a seregnek és megindult a fekete palota felé.
Szörnyű nagy kedvvel várta őket a Setét Nagyúr és annak minden hada. Hiába viaskodtak egész nap, feljött már a vacsoracsillag is, egyik sem tudta legyőzni a másikat, sem a hasadékot meg nem bírták lelni. Akkor Lukácsnak eszébe jutott a mágus: megdörzsölte a hajszálat, s máris hallotta az öregember hangját! El is igazította az, csakhogy a hasadéknál útját állta, bizony, igazat mondok nektek: nem más, mint a Nagyúr.
Dörgött és villámlott a Setét Nagyúr, kergette Lukácsot erősen, ám csak megjelent fölötte a sólyom és rajta Magányos János (mert nem bírta elhagyni a világszép lányt mégsem): egyet lőtt csak a betyár, s a Nagyúr zuhant már a messzeségbe, színét se látták többet! Lukács pedig lerontotta a palota falát, majd a palotát magát: csakugyan por sem maradt utána.
Nagy ünnepséggel várta őket a királylány és egész országa. Volt dínomdánom, muzsikaszó, még Csabika is díszes gúnyában mulatott! A legények pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak: végezetül az is kiderült, hogy Égbenjáró Lukács a királylány édes bátyja, aminek, ki is gondolhatta volna, Magányos János örvendett a legjobban.
Így volt, s jó volt: aki nem hiszi, a messzi országban járjon csak utána.
Csodaszép! És mi ez? Kínában szerveztek egy szentjánosbogár estet, ahol befőttes üvegekbe gyűjtötték a bogarakat, és ezzel világítottak. Mindig is imádtam ezeket a kis világító bigyókat, bár mostanában keveset látni belőlük. Összegyűjteni őket és világítani velük pedig egyszerűen mesébe illő :)
A mai napot sem ússzuk meg minyonok nélkül. Lassan megszokom :D Viszont ez most tök jó. Valaki kitalálta, hogy nézzük meg, milyenek lennének a Disney mesék minyonokkal. Az eredmény pedig… Fenomenális, bizarr, vicces, megosztós :)
Gondolkoztál már rajta, hogy hogyan néznének ki a valóságban a Disney jóképű mesehősei? Jirka Väätäinen, egy finn művész és designer most elkészítette megmutatja, hogy ténylegesen milyenek lennének. Hát, nem hiába hívják őket sármos hercegeknek és főhősöknek ;)
Egészen új fajta sminket talált ki Laura Jenkinson, a londoni művész: híres rajzfilm figurákat fest a delikvens ajkaira. Az eredmény pedig egy meglepő és mulatságos, látványos és érdekes gyűjtemény. Itt vannak a legjobb darabok:
Nem tudtam róla, de készül egy animációs film Antoine de Saint-Exupéry világhírű regényéből, a Kis hercegből. Most megjelent róla egy trailer, amit látni kell!
Az alap sztori hogy egy kislány, akit az anyja megpróbál az életre nevelni, találkozik egy öreg hippi pilótával, aki egy egész érdekes világot mutat meg neki. Az első képkockák alapján még nem is lenne az egész különösebben érdekes, a szokásos, 12 egy tucat animációs film. De amit a Kis herceges jelenetekkel csináltak, hát az valami fantasztikus. Felhasználták az eredeti rajzokat, és azok alapján készítették el az animációt. Nekem ez így ebben a formában – nem akarom elkiabálni – de tuti hogy az egyik kedvenc filmem lesz!
Tény,hogy egy rakás kaki a film, viszont cserébe kábé annyira szexi, mint egy Disney mese. Most pont emiatt játszott el a gondolattal a Cosmopolitan, hogy milyen lenne Disney meseként a Szürke 50 árnyalata. Szerintem nagyon jó lett :D Tessék:
Mindenki tudja, hogy a Disney mesék hősei milyen jófejek, pozitívak, szeretnivalóak. Mi most lerántjuk a leplet a szereplők sötét oldaláról! Drogok, kurválkodás, szodómia és egyéb nyalánkságok.
