Címke: népmese

A népmese címke alá tartozó bejegyzéseket láthatod itt:

Válts nézetet:

36 tény, ami bizonyítja, hogy magyar vagy!

Vicces, ironikus, néha bántó de igaz tények arról, hogy milyen magyarnak lenni. Rád mennyi igaz belőle?

  1. Külön Istened van: a magyarok Istene
  2. Úgy tudsz káromkodni tíz percig, egy levegővel, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer, sőt, még rokon értelmű szavakat se
  3. Büszke vagy rá, hogy a magyar lányok a legszebbek, dacára annak, hogy még soha egyetlen Miss World-öt se nyertek
  4. Már minden, a környéken őshonos gyümölcsből és zöldségből főztél pálinkát
  5. Naponta hálát adsz a teremtőnek, hogy a magyar lóra termett, és nem termetre ló
  6. A mindennapi életben is alkalmazod a régi bölcs népi megfigyeléseket, például, ha Medárd napján esik az euró árfolyama, akkor nem veszel, mert utána negyven napig esik
  7. Szex végén nem jössz, mint az angol vagy a német, hanem elmész
  8. Tudod folytatni ezt: váp, váp, vápsuváp, váp, váp, suváppáp…
  9. Csodálkozol, ha kisgyermeked frusztrált/szadista, amikor kizárólag olyan mesékkel traktálod esténként, amelyekben a kislányt megeszik, a farkast leforrázzák vagy felkoncolják, a malackákat megzabálják, az albínó csajt megmérgezik satöbbi, továbbá olyan dalocskákkal, melyekben a csigának lángol a háza, a bocit valaki durván megcsonkította, a gólyának véres a futóműve, a varjúcskának kivájták a szemecskéjét, és fagyhalál végez a bárányokkal a kertek alatt
  10. Magyarul válaszolsz az angolul útbaigazítást kérő külföldinek, de lassabban és hangosabban beszélsz, hogy értse
  11. Amikor anyád felhív, az első kérdése, hogy „ettél?”
  12. Nem tudsy írni angol billentzűyeten, mert fel van rajta cserélve ay z és a y
  13. Soha nem kapkodsz el semmit; letojod, hogy Kossuth Lajos azt üzente: elfogyott a regimentje! Majd, ha még egyszer üzeni, akkor esetleg méltóztatsz lépni valamit
  14. Olyasmiket tudsz, amiket más nemzetek fiai nem, például, hogy mindenki másképp csinálja, nehéz a boldogságtól búcsút venni, mindenkinek van egy álma, citromízű banán nincs a banánfán, és sajtból van a hold. Valamint azt is, hogy milyen színű a kislány a zongoránál
  15. Úton-útfélen hangoztatod, hogy a magyar a leggyönyörűbb nyelv a világon, bazmeg!
  16. Augusztus tizedike után már nem eszel dinnyét, mert Lőrinc belepisilt
  17. Vacsoravendégeidet addig tömöd, amíg már mozdulni se bírnak
  18. Nagyanyád azzal ijesztgetett, hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz, és a szüleid az orrod puhaságából állapították meg, hogy igazat mondtál-e
  19. Sírva vigadsz és gyalázva tisztelsz
  20. Két hét amerikai tartózkodás után három hónapig akcentussal beszéled az anyanyelvedet
  21. Nemzettársaid évszázadok óta orális szexuális kapcsolatban állnak a Történelemmel, bár a dolog élvezeti értékéből kicsit levon, hogy sose a hímvessző megfelelő végén tartózkodnak
  22. Kiskorodban beadták neked, hogy a sok muroktól jobban tudsz majd fütyülni
  23. Ha valaki nem tud téged az asztal alá inni, az nem is ember
  24. Vasárnap nem veszel be gyógyszert, mert úgyse hat
  25. A vegetarianizmust betegségnek tartod, és teát csak olyankor iszol, amikor beteg vagy
  26. Nem érdekel különösebben, ha lisztérzékeny vagy, mert még mindig hallgathatsz Bartókot vagy Kodályt
  27. Nem három, hanem négy nagy ünneped van: karácsony, húsvét, pünkösd, disznóölés
  28. A világon bárkinél jobban tudsz mindent
  29. Neked nem csak főbűnből, szűk esztendőből és törpéből jutott hét, hanem vezérből is
  30. A húslevest kenyérrel eszed, a pizzát tejföllel, a töltött káposztát pedig előételnek
  31. Tisztában vagy vele, hogy félig berúgni kidobott pénz, és nem étterembe jársz vacsorázni, mint a hülye franciák, hanem a konyhába
  32. Már az elemiben beléd verik, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot… Épp csak azt felejtik el közölni, hogy hol, mikor és mivel
  33. Számodra a piálás nem alkoholizálás, hanem életstílus
  34. Kacagva viszel be a szervezetedbe annyi koleszterint, például disznóvágás alkalmával, amennyinek a tíz százalékától egy távol-keleti vagy nyugat-európai nyámnyila rögvest infarktust kapna
  35. A jelenre tudsz koncentrálni, mivel megbünhődted már a múltat s jövendőt egyaránt
  36. És végül: meggyőződésed, hogy minden feltaláló, Nobel-díjas tudós és hollywoodi sztár vagy magyar származású, vagy csak szimplán magyar!

Forrás: Tudnod kell

... megosztás eddig
Oszd meg Te is!
Égbenjáró Lukács, avagy a magyar Star Wars

Csillagok háborúja Magyar Népmesék sztájlban! 
A kép Marton  Ádám Marton munkája, a mesét pedig a Filmtekercs szolgáltatja! Egyszerűen fantasztikus!!!!!

Réges-régen, egy messzi-messzi birodalomban volt egyszer egy árva parasztlegény. Égbenjárónak hívták már az apját is, ő mégis a száraz földet túrta naphosszat és csak sóhajtozott keservében.

– Ne sóhajtozz – vigasztalta ángya és bácsikája –, egyszer elmehetsz majd apád nyomán, s bejárhatod a levegőeget. Hanem a föld szegény volt, és Lukács – mert így hívták a legényt – el nem szabadulhatott, csak dolgozott nap nap után.

Lakott a közeli hegyekben egy vén bűbájos apó, olyan vénséges, hogy az orra a térdét verte. Történt egyszer, hogy izenetet kapott messzi földről, fekete országból: a Setét Nagyúr foglyul ejtette a világszép Lilla hercegnőt. Hogyan is szabadíthanám ki, tanakodott magában: vén is vagyok, meg messze is vagyok, nem jutok oda egymagam.

De mit ád a szerencse: éppen arra vadászott Lukács, s meglátta a vén bűbájost. Köszönt is neki illendően: Adjon Isten jó estét, öregapám!

Fogadja a vénség:

– Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, mondok ezért neked valamit. Hallod-e, te legény, van-e kedved világot látni, messzi földre szállni, világszép királylányt magad megmenteni?

– Más se jár a fejemben, öregapám. De szegény a föld, nem hagyhatom ott.

– Arra gondod ne legyen – így a bűbájos. – Látod-e: míg te vadászni voltál, a házadat feldúlta a Setét Nagyúr serege, a családoddal csúnyán bántak, vissza már nem térhetsz. De ha velem jössz, még megbánhatja a Nagyúr: mert éppen ő az, aki Lilla hercegnőt fogságban tartja.

Megmérgelődött Lukács erősen.

– Ne várjunk hát, öregapám, ha messze is van a fekete ország, a világ végiről is megfordulok, csak oda elérjek.

– Nem addig a’ – így a bűbájos –, talán bizony a két kezeddel akarsz megverekedni a Nagyúrral? Ehol egy kard: lásd, fénylik, mint a csillag.

Így előkészülve nekiindultak a határnak. Élt a szomszéd városban egy híres betyár: Magányos Jánosnak hívták, és csakugyan nem volt a világon egyebe, mint egy Csabika nevű vukikutyája s egy ezer éves sólyma. De a kutya erős volt és hűséges, a sólyom gyorsabb, mint a szálló gondolat, a betyár pedig sosem talált még olyan ellenségre, hogy az elébb lőtt volna rája. Hozzá tért be a két vándor.

– Ide figyelj, te betyár – mondta neki az öreg. – Nekünk el kell jutnunk fekete országba, gyorsabban, mint a szálló gondolat: ha elviszel a sólymod hátán, meg is jutalmazunk, és jót is teszel vele.

– Elviszlek – felelte a betyár –, de nem a jóért: erősen kell az arany, de még erősebben kívánom a fekete seregek vesztét, mert sehogy sem hagynak békét a szegény betyárnak.

Föl se szállhattak még a sólyom hátára, hát csakugyan nyomukban termett a fekete sereg. Egyet lőtt a betyár, s hárman dőltek el tőle; egyet ugrott a vukikutya, s heten dőltek el tőle. Felkaptak mind a sólyomra és szálltak fel a levegőégbe.

– No most, madaram, mint a szél vagy a gondolat, csak bennünk hiba ne essék – kiáltotta János betyár, s a sólyom hasítani kezdte az eget, hogy a csillagokat is csíknak látták. Nem is ért utánuk a sereg, pedig törte magát kegyetlenül.
Hét nap s hét éjjel meg sem állottak, Lukács, a vén bűbájos, János betyár, a vukikutya meg a sebes sólyom. A hetedik éjszakán megláttak egy fekete követ az égben.

– A hold ez talán? – kérdezte Lukács –, elsötétült vajon ebben a fekete országban?

– Nem hold ez – így a bűbájos –, hanem a Nagyúr palotája.

Addig nézték-nézték a fekete palotát, míg az megbabonázta őket, s csak repültek be egyenest a széles kapuján. Alig hogy felocsúdhattak s elbújhattak, máris ellepte az udvart a palota őrsége. No, most mitévők legyünk? – tanakodtak magukban.

– Én megkeresem a hercegnőt, ha addig élek is! – mondta Lukács. – János betyár és a vukikutya pedig velem jönnek.

– Nono – felelte rá az öreg –, ha ti mentek, én meg próbát teszek a Nagyúrral. És mert talán nem is látjuk egymást többet ebben a világban: ihol egy hajszálam, ha valaha segítségedre lehetek, csak dörzsöld meg és ott termek.

Úgy is lett: elkaptak hamar két katonát, beöltöztek a gúnyájukba, aztán Lukács és János betyár nekieredtek a palota folyosóinak. A tömlöc előtt az őrök az útjukat állták.

– Mi járatban erre? – kérdezték, keresztbe téve alabárdjukat.

– Ezt a kutyát hoztuk, la! – mutatta János betyár.

Elámultak az őrök, mert vukikutyát sose láttak még életükben. Megvakarták a fejüket, szétválasztották az alabárdokat, Lukács és János betyár pedig hamarost megtalálták a királylányt a legmélyebb cellában.

– Kedves szabadítóim, míg élek, ezt meghálálom – köszönte az nekik szépen. – Elviszlek titeket a királyságomba.De elébb ki kell osonnunk, hát kövessetek!

Kacskaringós folyosókon, rejtekutakon vezette őket a királylány, míg el nem értek a sólyommadárhoz: egymagában várta őket, mert a vénember nem bírt el a Nagyúrral. Felkaptak rá ismét, s repültek, sebesebben, mint a szálló gondolat, hogy csak bámulhatták őket a palota őrei. El is értek a királylány országába, az pedig otthonába fogadta őket kegyes szóval:

– Látom, hogy Lukács vitéz legény, János pedig bátor betyár, hát itt lakhattok egész életetekben, békességben, boldogságban, csak egy kérésem teljesítsétek még: rontsátok le a fekete palotát, hogy a Nagyúr más országokat fel ne dúlhasson. Mellétek adom az én katonáimat.

– De hogyan ronthatnánk le az erős falakat, hogyan győzhetnénk le a fekete sereget? – kérdezte Lukács.

– Egyet se féljetek. Nálam a palota rajza: s ehol egy hasadék, amit ha megtaláltok, összedől tőle a fal, por se marad utána.

– Én a szolgálatot elvégeztem, a jutalmat is megkaptam: menjen csatába, akinek hét anyja van – mondta Magányos János, és sólymostul-kutyástul faképnél hagyta őket. Égbenjáró Lukács pedig élére állt a seregnek és megindult a fekete palota felé.

Szörnyű nagy kedvvel várta őket a Setét Nagyúr és annak minden hada. Hiába viaskodtak egész nap, feljött már a vacsoracsillag is, egyik sem tudta legyőzni a másikat, sem a hasadékot meg nem bírták lelni. Akkor Lukácsnak eszébe jutott a mágus: megdörzsölte a hajszálat, s máris hallotta az öregember hangját! El is igazította az, csakhogy a hasadéknál útját állta, bizony, igazat mondok nektek: nem más, mint a Nagyúr.

Dörgött és villámlott a Setét Nagyúr, kergette Lukácsot erősen, ám csak megjelent fölötte a sólyom és rajta Magányos János (mert nem bírta elhagyni a világszép lányt mégsem): egyet lőtt csak a betyár, s a Nagyúr zuhant már a messzeségbe, színét se látták többet! Lukács pedig lerontotta a palota falát, majd a palotát magát: csakugyan por sem maradt utána.

Nagy ünnepséggel várta őket a királylány és egész országa. Volt dínomdánom, muzsikaszó, még Csabika is díszes gúnyában mulatott! A legények pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak: végezetül az is kiderült, hogy Égbenjáró Lukács a királylány édes bátyja, aminek, ki is gondolhatta volna, Magányos János örvendett a legjobban.

Így volt, s jó volt: aki nem hiszi, a messzi országban járjon csak utána.

... megosztás eddig
Oszd meg Te is!
Email küldése
X